#jó energiák jobb élet

[the-bagira]

📚 megkaparintva

[korkep-blog]

"Ráncos harmincévesek" - Egy Rolling Stones buli emléke

A Stones maga rock and roll. A mocskos, dögös, füstös rock and roll, amely keresztül robog az emberen, mint az úthenger, s lelket nem hagy szárazon.

A Stones örök és elpusztíthatatlan. Pályafutásuk csaknem 6 évtizede alatt Jaggerék 3 generáció zenei ízlését és világlátását befolyásolva valami olyat hoztak létre, mi alapján fogalmat alkothatunk az igazi örömzenéről. A Stones maga rock and roll. A mocskos, dögös, füstös rock and roll, amely keresztül robog az emberen, mint az úthenger, s lelket nem hagy szárazon.

  (A Rolling Stones jelenkori teljes pompájában…Balról jobbra: Charlie Watts, Ron Wood, Mick Jagger, Keith Richards)

  Amit Jagger, Richards, Wood és Watts csinálnak, arra igazán kifejező szavak talán nincsenek is. S mindezt úgy, hogy képességeik, teljesítményeik nem kissé hézagosak.

  (Richards épp koromfekete gitárját tépi, háttérben a “mindig lelkes” Charlie Watts)

  Jagger énekhangja igen csak kifogásolható, Richardsnál ezerszer profibb gitárosok rohangálnak a földön, Wattsról pedig a koncert minden pillanatában azt gondolhatnánk, elalél az életunalomtól, s mégis, valamitől elcseszett jól működik ez a banda! Immáron 56 éve.

  (5 évtized változásai: néhány tagcsere, elképesztő mennyiségű koncert és rengeteg-rengeteg pluszba kapott ránc)

  S hogy megérte-e a koncert? Nos, kétszer ennyi erőfeszítést és pénzt  is megért volna, mert az élő történelmet, legendák játékét láthattam a színpadon. S a jóisten remek időt és egy kiváló társat is adott mellém, akinél jobb koncertpartnert nem is kaphat az ember.

  (Útközben Krisztivel, a higgadt, tökéletes koncertpartnerrel, itt még egy egész kényelmes székben ülve, Brünnig szabad volt…)

  Utunk Pozsonyban vette kezdetét. Kolleginámmal vonatra vártunk. A beszállásnál végtelennek tűnő rajongó-rengeteg fogadott minket: tizenévesek, korunkbeliek, szülők és nagyszülőkorú férfiak és nők, akik Rolling Stones-os pólókban, kitűzőkkel dobták be magukat a forrongó tömegbe, hogy helyet találjanak maguknak a vonatban. Mi a legutolsó szerelvény legutolsó két méterérén, a WC szomszédságában, a koszos vonatszőnyegen elvetve magunkat találtunk rá az elégedett kényelemre.

    (Utunk legszebb és legnagyobb részét valahogy mégis a vonat padlójának agyonra taposott szőnyegén töltöttük. Éljen a bohém élet!)

  Kettő óra volt már, mire a prágai főállomásra értünk, majd fél négy, mire a repülőtérre. Szüzekként értünk a városba, szinte nulla információval a közlekedést illetően, de a sok Stones jelkép, amit az emberek magukon cipeltek, könnyítettek utunkon. Hogy tudjuk, mely eszközre kell szállnunk, csak a rajongók tengerét kellett követnünk.

  A koncerthelyszín egy elképesztő méretekkel bíró sík terület volt, ott kerültek felállításra az étel és italsátrak, az ajándéktárgyak üzletei, a színpad és a kisebb falu méreteinek is megfelelő földdarabon felállított Toi-Toi rengeteg. Magával ragadó volt a több ezer, sőt több tízezer, különböző korú férfi és nő látványa, akik állhattak bármilyen messze egymástól korban, társadalmi rangban, itt azonos rajongással és izgalomban múlatták idejüket.

  (A helyszín a gyülekező rajongókkal, ősrockerekkel és megannyi csodabogárral. Igyekeztek minél előbb lefoglalni a legjobb helyeket…)

  (én pedig hunyorogva, a széllel szemben, éppen egy túlméretezett trikót próbálva föl. Végül más méretre váltottam…)

  Volt is mivel múlatni, mindenki talált magának megfelelő szórakozást, ha egyebet nem, napfürdőzhetett a füvön valahol, hallgatva a hangszóróból kizúduló fantasztikus rockdalokat. Mi is így tettünk barátnémmal, aki igazi rockcsibéhez méltón öltözött, elámítva számos bennünket mellőző férfiút, irigységre sarkallva őket, miközben rám elismerő pillantásokat vetettek, amiért ilyen vonzó és impozáns csodával áldott meg a sors engem.

  (A kollegina és a Staropramen, amit ilyen igazán menő műanyag poharakban bocsátottak rendelkezésünkre)

  A koncerthelyszín olyan volt, mint egy aprócska Woodstock: színes, virágos, hosszú nyári ruhák, mezítlábas lányok, fű és alkohol illat a levegőben, hangos, érdes gitárszólók, magával ragadó őserő. A távolban magasodó hatalmas kivetítőkön óriási nyelvek és szájak pompáztak, jelezve, hogy egyre közelebb a nagy pillanat, nemsokára érkezik az attrakció.

  A műanyag pohár és a nyelves színpad

  s Kerepesi, amint a színpaddal pózol…

  Kriszti és az áldott kényelem…

  s ugyanaz, csak férfi kiadásban…

  A nyelves kivetitők folytonos izgalomban s készenlétben tartották a rajongókat…

  Koncert előtt, készenlétben, a letaposott füvön kuporogva, szürcsölgetve a legendás cseh sört…

  Előtte azonban még két előzenekar várta, hogy megmutassa magát a nagyközönségnek. Elsőként egy vérbeli, kemény rockot játszó svájci banda a Gotthard lépett színpadra, akik mindenki vérét fölpezsdítették, aki csak hallotta-látta őket.

  https://www.youtube.com/watch?v=apP448jksho

  Kis szünetet követően pedig, – míg az emberfia újabb söradagért a sátrakhoz rohanhat– a csehek által nagy becsben tartott Pražsky Výber nevű különleges rockformáció érkezett, hogy bámulatos színpadi jelenlétével, és hangszeres tudásával elkápráztassa az addigra tökéletesen lecsillapíthatatlan közönséget.

  https://www.youtube.com/watch?v=nagxGYXlWHU

  Előadásuk után tapinthatóvá lett a feszültség, a levegőben ott botladozó elektromosság. Zsúfolásig telt a színpad környéke, egészen kellemetlen közelségbe kerültek egymáshoz a testek, s minden szó, mit elejtettek, a Rolling Stones-t méltatta. Anekdoták, hallott vagy átélt történetek, legendák, álhírek, vélemények kerültek terítékre, mindenki úgy érezte, többet tud a másiknál erről a fantasztikus bandáról.

  Este kilenc óra előtt aztán, eljött nagy pillanat. Húrok közé csapott ez a matuzsálemi banda! Elnézve őket persze a színpadon az az érzésem támadt, hogy a legkevésbé sem öregek ők, valójában csak nagyon ráncos harmincévesek, akikből olyan energiák és életerő áradnak, amik szavakkal leírhatatlanok.

  Valamikor a koncert elején, az álomszerű pillanatok korában…

  Az első két-három dal közben el sem hittem még, hogy valóban ott állok a helyszínen és élőben látom, hallhatom ezt a együttest. Álomszerű volt az egész. A Street figthing man-el indult a show, egy 50 éves klasszikussal, melyet még az alapító tag, Brian Jones közreműködésével vettek fel. Ez a Stones egyik himnuszaként is számon tartható Its only rock and roll című szám követte, amelyet idős-fiatal együtt dúdolt s énekelt köröttünk.

  https://www.youtube.com/watch?v=JGaBlygm0UY

  Volt, aki ismerte a szöveget, volt, aki megelégedett a refrénnel, ám a hangulat s a csoda, ami a színpadon zajlott, elképesztő volt. A dalok remekül összeválogatott sorrendben követték egymást, igyekezve kielegíteni minden igényt.

  Jagger és Ronnie Wood fej fej mellett a kivetítőn

  Egy lassúbb dalt pörgős, kemény rock vagy mocskos blues követtett, amit aztán ismét egy líraibb szerzemény. Legutóbbi lemezük Ride em on down című dala is felcsendült, aztán egy közönségszavazás eredményeként nagy kedvencem, az Under my thumb, amely dal az együttes legsokszínűbb, korai szakaszából maradt ránk.

  https://www.youtube.com/watch?v=3CctIQfkv-8

  A Cant allways get what you want pedig úgy tűnt, igazi közönség kedvenc. Aki csak a közelemben állt, mind énekelte a dalt. Megható és gyönyörű pillanat volt ez.

  https://www.youtube.com/watch?v=yPS9MpRLCd0

  A nap lement közben, s az ég végképp elsötétedni látszott. A hangulat egyre csak emelkedett, Kriszti és én pedig örömittasan konstatáltuk az eddig látottakat és hallottakat. S ekkor felcsendültek a Stones egyik legnagyobb dalának, a Paint it blacknek kezdőakkordjai.

  A Paint it black közben, a dögös ritmusok és koromfekete kivetítők bűvöletében…

  https://www.youtube.com/watch?v=O4irXQhgMqg

  A közönség hatalmas ovációval reagált rá, a kivetítők képe fekete-fehérre váltott, s 4 percen át valami elképesztő misztikum reszketett a levegőben. Számomra ez továbbra is jelen volt, míg Keith Richards érdes hangján felcsendült egy viszonylag keveset játszott, számomra kiváló daluk, a You got the silver.

  https://www.youtube.com/watch?v=FchROOM25ao

  Ezen dalok mindegyikét legalább ezerszer hallgattam lemezjátszón, számítógépen, fülhallgatón keresztül, bóklászva Pozsony városában, utazva autóbuszban, örömittasan vagy szerelmi bánatban, s lám csak most itt, élőben is hallgathatom ezen a bámulatos helyszínen, remek társaságban.

Egy egészen jó helyen, közel a korláthoz… Három sör talán kicsit sok volt nekem…

  A Symapthy for the devil – mint az én megzenésített diplomamunkám – most is, ahogy mindig felpezsdített, s előkészítette a terepet a koncert (számomra legalábbis) fénypontjának, a Miss you című dalnak.

  https://www.youtube.com/watch?v=KuRxXRuAz-I

  Hölgyeim és Uraim, ez a zene, ez a show! Vagy 10 percesre nyújtották el ezt a kerek 40 éves rockdiszkó dalt, amely egyik emblematikus száma Jaggeréknek. A kivetítők egy részén fantasztikus neonábrák, női arcsziluettek mutatkoztak meg, magával ragadó basszusgitárszólót nyomtak el és dögös, vérmes szaxofonszólót, amely a holtakat is képes megmozgatni. Most is lúdbőrzök, ha arra a dalra gondolok.

    A Miss you villódzó neonfényei közt…

  Talán a You got the silver szívfajdítóan szép hangulatai közepette…

  A kurta szünet jeges nyelveivel…

  Valamikor az utolsó dalok környékén…

  Tűzijáték a koncert végén… megadták a módját

  S végül, a visszatérés igérete…

  A Midnight rambler szájharmonika szólói, a Start me up legendás gitárriffje s a Jumping Jack Flash mogorva, pofátlan dallama méltó folytatásai voltak ennek a fantasztikus előadásnak, mely a Brown sugarral fejeződött be.

  https://www.youtube.com/watch?v=sEQL6z1U0wY

https://www.youtube.com/watch?v=SGyOaCXr8Lw

  A ráadásban pedig helyet kapott évek óta kedvenc Stones dalom: a Gimme shelter, azaz az Adj menedéket!

  https://www.youtube.com/watch?v=RbmS3tQJ7Os

  Az első másodpercétől az utolsóig rajongok érte, egy remekül felépített, minőségi munka ez, apokaliptikus basszusgitáralappal fűszerezve. S a nagy záróakkord: a Satisfaction.

  https://www.youtube.com/watch?v=nrIPxlFzDi0

  11 óra után volt már, mire véget ért a koncert, gyönyörű emlékké nemesülve bennem. Idő volt még pár közös fotóra, melyeken két elégedett, csapzott zenerajongó látható, s idő volt még egy gyors hotdogra is a szanaszét szórt papírok s poharak közt botladozva eme kis Woodstock területén.

    Vonatunk éjjel háromkor indult hazafelé, így a rendelkezésünkre álló néhány órát Prága utcáin töltöttük, a léptünktől visszhangzó keskeny kis utcákon.

  Életem nagy koncertélményei közül való ez a mostani, hála érte a jó időnek is, és hála érte az én fantasztikus koncertpartneremnek, akivel az oldalamon irigykedhettek rám a pasik.

  Köszönettel, Mészáros Krisztinának ajánlva.

  Kerepesi Igor

  Fotók: Mészáros Krisztina, Kerepesi Igor és internet.

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/erzelmi-fajdalom-tablazat-az-elme-es-a-test-kapcsolata/ Érzelmi fájdalom táblázat (Az elme és a test kapcsolata)

Az emberi tapasztalat része egy sor érzelem, kezdve a boldogságtól a szomorúságig, a szélsőséges örömig és a depresszióig. Mindegyik érzelem különböző érzéseket hoz létre a szervezetben.

A testünk különböző vegyi anyagokat bocsát ki, amikor megtapasztaljuk a különböző dolgokat, melyek boldoggá tesznek bennünket, és minden vegyi anyag azon dolgozik, hogy egy más környezetet hozzon létre a testünkben. Például ha az agy szerotonint, dopamint vagy oxitocint szabadít fel, akkor jól és boldognak fogod érezni magad. Ezzel ellentétesen, ha a szervezeted kortizolt szabadít fel, miközben stressz ér, egy teljesen más érzéssel jár, ami túlélő módba kapcsolja a testedet.

Mi van akkor, ha folyton negatív dolgokra gondolunk? Vagy mi a helyzet, amikor pozitív gondolataink vannak? Mi történik akkor, amikor nem terhelnek bennünket sem pozitív, sem negatív érzelmek? Vizsgáljuk meg, hogyan hatnak mindezek a testünkre és az életünkre.

Pozitív vs. negatív

Van-e kettősség a világunkban? Persze mondhatjuk, hogy bizonyos mértékig van, és sok időt töltünk annak meghatározásával és megítélésével, hogy mit kell pozitívnak tekinteni, és mit tekinthetünk negatívnak. Az agy egy nagyon hatékony eszköz, és ahogy meghatározzuk, hogy valami micsoda, vagy minek kellene lennie, az eredményt elkezdjük kifele játszani a világba. Észrevetted már például, ha valaki elveszít valamit, mérges lesz és hirtelen negatív, letört és rossz hangulatú? Míg ha valaki mással történik hasonló, egyszerűen túlteszi magát rajta, és folytatja a napját, mintha mi sem történt volna. Ebben az esetben ugyanazt a tapasztalatot egyikük mégis negatívan látja, a másikuk nem. Tehát a dolgok eredendően pozitívak és negatívak? Vagy mi határozza meg, hogy egy tapasztalat pozitív vagy negatív?

A felfogás határozza meg

Egy pillanatra belegondolva talán rájössz, hogy valójában nincsenek pozitív vagy negatív tapasztalatok, kivéve azt, amit annak határozunk meg. Ezért egy élmény vagy helyzet igazi felfogásának van valódi ereje, hogy hogyan érzünk, ha megtörténik, és hogy ez milyen hatással lesz a testünkre. Miközben mindig azon dolgozunk, hogy túllépjünk minden egyes tapasztalat meghatározásán, és bekerüljünk egy elme-tudatosság állapotba, ahol egyszerűen elfogadunk minden tapasztalatot annak, ami, és mintegy tanulásként fogjuk fel, talán nem jutunk el idáig, és ezért fontos megértenünk, hogy bizonyos érzelmek befolyásolják az egészségünket.

“Ha valaki jó egészség után sóvárog, az embernek először meg kell kérdeznie magát, hogy készen áll-e arra, hogy megszüntesse a betegsége okait. Csak akkor lehetséges segíteni neki.” – Hippokratész

Az elme és a test kapcsolata

Az elme és a test közötti kapcsolat nagyon erős, és bár vizuálisan nem látható, az elme testre gyakorolt hatásai mélyek lehetnek. Lehet egy általánosan pozitív mentális hozzáállásunk, és foglalkozhatunk közvetlenül a belső kihívásokkal, és átfordíthatjuk ezt egy egészséges életmódba, vagy lehetünk negatívak, önpusztító gondolatokkal, és nem foglalkozva a belső problémáinkkal, talán még álcázzuk is ezeket a kérdéseket bizonyos állításokkal és pozitivitással an��lkül, hogy megtalálnánk az utat, és ezzel létrehozhatunk egy egészségtelen életmódot. Miért van ez?

Az érzelmeink és a tapasztalataink alapvetően energiák, és testünk sejtmemóriájában tárolhatók. Tapasztaltad már életed során, hogy az érzelmek nyomot vagy fájdalmat hagytak a tested bizonyos területein? Mintha még mindig éreznél valamit, ami megtörtént veled? Valószínűleg azért, mert a tested ezen területén még mindig maradt a tapasztalatból felszabadult energia. A következő érdekes ábra megmutatja a test azon területeit, melyekre a különböző érzelmek hatással lehetnek.

Amikor fájdalom, szorító érzés vagy sérülés van a tested bizonyos területein, ez gyakran valamilyen önmagadban meglévő érzelmi kapcsolatra utal. Első pillantásra nem tűnik annak, mivel általában nem nagyon vagyunk kapcsolatban önmagunkkal és az érzelmeinkkel ebben a gyors tempójú világban, de gyakran ez az igazság. Amikor valakinek már krónikus hát-, térd-, nyak- vagy vállfájása van, és ha a testgyakorlat, fiziológiai vagy bármilyen fizikai kezelés nem gyógyítja, akkor érdemes elkezdeni foglalkozni a mögöttes érzelmekkel. Sokan temérdek időt és pénzt fordítanak fizioterápiára, és hiszik, hogy majd jobb lesz, és valamit nem vesznek figyelembe. Minél többet foglalkozik valaki a tudattalan gondolatmintákkal és az érzelmekkel az egész testen, annál inkább fellazul és eltűnik a fájdalom.

Ha megbetegszünk, vagy sok feszültséget és fájdalmat érzünk, sokszor a testünk kér bennünket, hogy figyeljünk magunkra, és találjuk meg a békét újra önmagunkkal és a környezetünkkel. Ez mind tanulási és egy növekedési folyamat, melyet nem kell elítélnünk, sem félnünk tőle.

Van hozzá erőd

Davis Suzuki írta “A szent élet”-ben, hogy a harag, a gyűlölet és a féltékenység kifejezésekor kilélegzett levegőben lévő molekulák mérgeket tartalmaznak. Ha felhalmoznák ezen mérgeket 1 órán keresztül, az elég lenne 80 tengerimalac megöléséhez. El tudod képzelni, hogy milyen kárt okozol a testednek, ha negatív érzelmek és feldogozatlan élmények maradnak az egész szervezetedben?

Ne feledd, hogy megvan ahhoz az erőd, hogy átvészelj bármit, amit az élet hoz számodra. A negatív és pozitív fogalmi címkézés helyett, mely minden tapasztalattal kapcsolatban van az életedben, próbálj meg a dolgokra egy nagyobb képként tekinteni. Kérdezd meg magadtól, hogyan segíthet ez látni vagy megtanulni valamit? Miképp használhatod a felfogásod megváltoztatásához? Törölnöd kell néhány érzelmet magadban? Fel kell ismerned valamit a másikban, és el kell azt fogadnod? Bármi lehet, és ahelyett, hogy egyszerűen reagálsz, lassíts a dolgokon, és figyelj. Meg fogod találni az eszközöket az érzelmek és a betegség gyors feldolgozásához, amikor annak látod őket, amik valójában, és rá fogsz jönni, hogy miért jöttek. Amíg úgy gondolod, hogy azért vagy beteg, vagy vannak fájdalmaid, mert mindez nincs az irányításod alatt, akkor továbbra is ellenőrizhetetlen módon fogod mindezt folytatni, amíg fel nem ismered, hogy legtöbbjük felett igenis te gyakorlod az irányítást, hogy mit vonzol a szervezetedbe.